A balett egy olyan táncművészet, ahol a pantomimhez hasonlóan valamilyen drámai jelenetet mutatnak be a mozgás, a mimika segítségével. A balett eredete egészen az ókorig nyúlik vissza. Természetesen a zene is szoros köteléke a balettnek. A klasszikus elemek az udvari táncokból alakultak ki. Két formája van: klasszikus és jazz balett. A Diótörő balett az egyik legnagyobb klasszikus darabok közé sorolható. Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó színpadi műve. Alapját A diótörő és az egérkirály című mese képezi, amit E. T. A. Hoffmann írt. A Diótörő balett ősbemutatója 1892-ben volt, a szentpétervári színházban. A magyar bemutatót 1927-ben tartották, a Magyar királyi operaházban. A koreográfiát Brada Ede szerkesztette. A mesebalett fontos kiegészítője a jelmeztervezés. A mese szinte teljes mértékben eltér a baletti változattól. Az első képekben megmarad a karácsonyi jelenet, de utána már eltűnik a mese hagyományos fonala. Helyét a cukorország Pazar látványa foglalta el. A hangszerelés során cselesztát is alkalmaztak, így még érdekesebb lett az eredmény. A Diótörő balett pontosan három felvonásból áll. Az utolsó részben véget ér Mária hercegnő és a Diótörő álomvilága. Reggel felkel Marika, és az álom bűvöletében lévő kislány odaszalad a karosszékben pihenő diótörő bábujához és boldogan szorítja magához. A történet tényleg meseszerű és csodálatos. A balett mellett nagyon népszerű lett a 2009-ben megjelenő filmváltozata is. A Diótörő balett animációs változata már az 1940-es években megjelent.