Már az ókori görögök színre vittek történéseket, melyeknek akkoriban vallási és politikai jellegük volt. A tévé és a mozi megjelenése előtt több mint kétezer évvel már a görög polgárok színházakban múlatták az idejüket. Ebből a műfajból fejlődött ki szinte az egész irodalom és még számos művészeti ág.
Ha elmegyünk megnézni egy színdarabot, akkor általában mindig a legszebb ruhánkat vesszük fel, hiszen maga az egész hely miliője, magasztos hangulata megköveteli ezt. Míg, amikor leülünk a televízió elé megnézni esetleg ugyanabból a drámából forgatott filmet, mint amit színpadon is láthatunk, akkor nem késztet minket semmi arra, hogy ünnepélyesen nézzünk ki.
Maga a színház a kultúra temploma, ahol valósággá válik szereplők által egy író drámájának története. A mozi inkább egy fiatalok által látogatott szórakozóhely, ahol popcornt lehet enni, a chipses zacskóval csörögni és közben kólát szürcsölni. Ha így cselekednénk egy színpadi előadás során, akkor nagyon illetlenek volnánk és valószínűleg százak szemei merednének ránk, hogy mikor hagyjuk már abba.
Maga a színház megköveteli a tiszteletet, hiszen annyira elegáns a környezet, hogy nem éreznénk magunkat jól olyan viselkedéssel és öltözettel, ami egy moziban elfogadott, ahová még lyukas farmerben is el lehet menni.
A színpadon fellépő, sokszor nagyon tekintélyes művészek jelenléte is megköveteli a tiszteletet mind a külsőnkben, mind a viselkedésünkben.
Merőben eltér egymástól a tévé, a mozi és a színház. Ez utóbbinál a szemünk előtt pár méterre válik valóra egy történet, ami egyszeri és megismételhetetlen.