Opera: dráma a zene nyelvén

Az opera a zeneértők különleges műfaja

Az opera a zeneértők különleges műfaja

Az opera, mint zenei műfaj igencsak megosztja a közönséget, de azok a rajongók, akik kedvelik, valóban ki nem hagynának egy-egy bemutatót, mások viszont messziről elkerülik az efféle szórakozási lehetőséget. Az opera világhódító útjára a 17. század elején indult, amikor az akkoriban kibontakozóban levő mozgalmak elsődleges célja az antik görög tragédia felelevenítése volt. A hasonló zenei előadások ugyan már a 14. század óta ismertek és kedveltek voltak, de ezek csupán az opera megjelenésének előszelét jelentették.

Nem csak Firenze hangulata, lakóinak ízlése, Monteverdi munkássága, vagy éppen a nyilvános operaházakban megtapasztalt visszajelzések alakították az opera további fejlődését, hanem a nápolyi iskola olyan ismert szerzői is, mint Handel, Gluck, vagy Mozart. A zenetörténet ismerői számára valószínűleg nem csengenek ismeretlenül a 18-19. században élt és alkotott legjelentősebb képviselők nevei: Rossini, Bellini, Donizetti és Verdi sokat tettek hozzá az opera fejlődésének folyamatához, de a német Weber és Wagner munkássága sem elhanyagolhatóak a későbbiekben.

Maga, az olasz eredetű opera szó tulajdonképpen dalművet jelent, mely során a drámai műfajban előadottak színpadon kerülnek megjelenítésre. A több felvonásra tagolódó előadás nyitánnyal kezdődik, de tény, hogy mára számos újítás is tapasztalható a kortárs irányzatok megjelenésével. Az viszont változatlan tény, hogy a magasan képzett, és kétségkívül tehetséges énekesek a szoprántól az altig, valamint férfiaknál a kontratenortól a basszusig terjedő énekhangokon adják elő a műveket.

 

Print Friendly